Alig néhány nappal az ügynökakták régóta várt megnyitása után komoly vita alakult ki az adatbázis körül. Kiderült, hogy több mint száz ember tévesen került a hálózati személyek közé, miközben a beszervezés körülményeit részletesebben bemutató dokumentumok egy része még nem érhető el.
Hadházy Ákos szerint éppen ez az egyik legsúlyosabb probléma.
A politikus azt kérdezi: miért kellett ennyire sietni a nevek közzétételével?
November 4-én megnyíltak az akták
November 4-én indult el az ügynökakták nyilvánosságát biztosító online adatbázis.
Az első ütemben többek között az úgynevezett 6-os kartonok, B-naplók és a mágnesszalagos nyilvántartások bizonyos adatai váltak hozzáférhetővé.
Ez történelmi jelentőségű lépés, hiszen a rendszerváltás óta visszatérő politikai és társadalmi vita folyt arról, mikor ismerheti meg szélesebb körben a nyilvánosság a kommunista állambiztonság működésének dokumentumait.
Csakhogy már az indulás után komoly problémák jelentkeztek.
164 ember tévesen került a listára
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára elismerte, hogy informatikai hiba miatt 164 személy esetében téves beszervezési adat jelent meg.
Ők valójában nem hálózati személyekként, hanem megfigyeltként szerepeltek a korabeli nyilvántartásban.
Az egyik legismertebb érintett Lezsák Sándor volt.
Az eset különösen súlyos problémára világított rá: egy név megjelenése az adatbázisban önmagában könnyen azt a benyomást keltheti, hogy az illető együttműködött az állambiztonsággal.
Pedig ez nem feltétlenül igaz.
Hadházy: négy teljesen különböző helyzet létezhet
Hadházy Ákos szerint nem lehet minden, a nyilvántartásokban szereplő embert ugyanúgy megítélni.
Szerinte lehettek olyanok, akik valóban ügynökként dolgoztak és jelentettek, de nevüket később eltávolították vagy eltűntették a nyilvántartásokból.
Mások aláírhattak beszervezési dokumentumokat, majd ténylegesen jelentettek.
Megint mások kényszerből vagy megalkuvásból aláírhattak valamit, de végül senkiről sem jelentettek.
És – ahogy a mostani hiba megmutatta – olyan emberek neve is bekerülhetett a hálózati nyilvántartásba, akiket valójában éppen az állambiztonság figyelt meg.
A név önmagában nem bizonyíték
Ez az egész ügy egyik legfontosabb tanulsága.
Attól, hogy valakinek a neve vagy kartonja szerepel egy állambiztonsági nyilvántartásban, önmagában még nem feltétlenül bizonyítható, hogy az illető ténylegesen besúgóként működött és jelentéseket készített.
Ehhez a kapcsolódó iratok vizsgálatára is szükség lehet.
Fontos lehet például, hogyan történt a beszervezés, vállalta-e az együttműködést, készített-e jelentéseket, kiről jelentett, illetve hogyan értékelte tevékenységét maga az állambiztonság.
„Miért kellett így sietni?”
Hadházy Ákos elsősorban a közzététel sorrendjét támadta.
Szerinte érthetetlen, hogy miért nem várták meg legalább addig a névsor nyilvánosságra hozatalával, amíg a részletesebb beszervezési dossziék is kutathatóvá válnak.
A politikus több kérdést is feltett:
„Miért kellett így sietni? Lájkokért? Figyelemelterelés miatt?”
A figyelemelterelést Hadházy lehetőségként vetette fel, bizonyítékot nem mutatott be arra, hogy valóban ez lett volna a közzététel célja.
A részletes dossziék csak később érkeznek
Az ügynökakták megnyitása ugyanis nem november 4-én fejeződött be.
Ez egy több lépcsőből álló folyamat.
A beszervezési dossziék közzétételére folyamatosan kerül sor, és a tervek szerint legkésőbb 2027. február 25-ig válhatnak hozzáférhetővé.
Ezekből már lényegesen részletesebb kép rajzolódhat ki az egyes érintettekről.
Kiderülhet például, milyen körülmények között szervezték be őket, milyen feladatokat kaptak, illetve hogyan értékelték az együttműködésüket.
Maga a kormány is óvatosságra int
Érdekesség, hogy a kormány november 5-i hivatalos tájékoztatásában maga is hangsúlyozta:
„Egy karton nem ítélet, egy név nem bizonyíték.”
A közlemény szerint a nyilvántartásokat megfelelő történeti háttérrel kell értelmezni, mert ellenkező esetben fennáll az elhamarkodott gyanúsítás veszélye.
Független szakértői testületet is felkértek arra, hogy segítse a dokumentumok nyilvánosságra hozatalának társadalmi feldolgozását.
A 164 téves név komoly figyelmeztetés
A nyilvánosságra hozatal alapvető célja az volt, hogy több mint három évtized után szélesebb körben megismerhető legyen a kommunista állambiztonság működése.
A 164 tévesen feltüntetett személy esete azonban jól mutatja, milyen veszélyes lehet egy történeti dokumentumot megfelelő háttér nélkül értelmezni.
Különösen azért, mert az érintettek jelentős része már nem él, így saját maga nem tud reagálni a róla megjelent információkra.
Hadházy nem a nyilvánosságot támadja
Fontos különbség, hogy Hadházy Ákos kritikájának lényege nem az, hogy az állambiztonsági iratokat titokban kellett volna tartani.
A politikus elsősorban a nyilvánosságra hozatal módját és időzítését kifogásolja.
Szerinte a részletes dokumentumokkal együtt sokkal pontosabban lehetett volna megítélni, hogy az egyes emberek milyen szerepet játszottak a rendszerben.
Februárig még sok minden kiderülhet
Az ügynökakták története tehát korántsem ért véget november 4-én.
Ahogy újabb dokumentumok válnak hozzáférhetővé, számos ma még tisztázatlan történet kaphat egészen más megvilágítást.
A mostani névsor alapján ezért különösen fontos az óvatosság.
Az, hogy valakinek a neve szerepel egy állambiztonsági nyilvántartásban, önmagában nem elegendő annak kijelentéséhez, hogy az illető besúgóként tevékenykedett.
A részletesebb beszervezési dokumentumok nyilvánosságra kerülése után sokkal pontosabb kép rajzolódhat ki arról, ki hogyan és milyen körülmények között került kapcsolatba a kommunista állambiztonsággal.
Forrás: Hadházy Ákos közösségi oldala, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, kormányzati tájékoztatás
