Mostantól ellenőrizni fogják az orvosokat, hogy tényleg mindent megtettek-e a betegekért
Önálló Egészségügyi Minisztériumot ígérnek, mert a rendszer nem működhet tovább így
Komoly változásokat ígér az egészségügyben Hegedűs Zsolt, aki első miniszteri interjújában arról beszélt, hogy a magyar egészségügy nem működhet tovább úgy, hogy a döntésekből éppen azok maradnak ki, akikről az egész rendszer szól: a betegek. A MedicalOnline-nak adott interjúban több olyan tervet is ismertetett, amely alapjaiban alakíthatja át a betegellátás működését, és amelynek egyik legfontosabb üzenete az, hogy az egészségügyben nem halogatható tovább a változás. Szó volt önálló Egészségügyi Minisztériumról, új minőségellenőrzési hatóságról, a Magyar Orvosi Kamara jogköreinek visszaadásáról, a hálapénz átalakult formáinak felszámolásáról, valamint arról is, kiknek kell aggódniuk az egészségügyben induló átláthatósági leltár miatt.
Hegedűs Zsolt szerint a magyar egészségügy a strukturális összeomlás szélén áll, ezért nincs idő halogatásra. Az interjúban egyértelművé tette, hogy első lépésként önálló Egészségügyi Minisztériumot akarnak felállítani. Szerinte véget kell vetni annak a korszaknak, amikor az egészségügyet mellékfeladatként vagy rendőri szemlélettel irányították. A tárcavezető úgy látja, az ágazatnak saját politikai súlyra, saját költségvetési erőre és olyan döntéshozatalra van szüksége, amely nem kívülről, hanem a szakma és a betegek valós tapasztalatai alapján működik.
A miniszter azt is közölte, hogy zajlik a szolgálati jogviszonyról szóló törvény felülvizsgálata, és a szakmával közösen akarják rendezni a kritikus pontokat. Emellett új háttérintézményeket is létrehoznának, hogy az egészségügy ne kiszolgáltatott területként működjön, hanem önállóan képviselhesse a saját érdekeit. A kormány vállalása szerint minden évben plusz 500 milliárd forint állami költségvetési forrást biztosítanának az ágazatnak, Hegedűs ugyanakkor jelezte, hogy először fel kell mérni a valós pénzügyi helyzetet, a vállalt kötelezettségeket és a hiány pontos mértékét. Ez azt jelenti, hogy nemcsak új pénzről, hanem előbb egy pontos állapotfelmérésről is szó van, amely megmutatná, mekkora bajban van valójában a rendszer.
Visszakapná erejét a Magyar Orvosi Kamara, és új etikai rendszer jöhet
Hegedűs Zsolt szerint az első száz napban a Magyar Orvosi Kamara visszakapná a kötelező tagságot. A miniszter úgy fogalmazott, ez számára nem kérdés, mert szerinte a hivatásrenddel nem ellenségként, hanem partnerként kell bánni. A tervei szerint visszaadnák a kamarának a regisztrációt, a licencrendszert és azokat az autonómiákat, amelyeket korábban elvettek tőle. Ez komoly fordulatot jelentene, mert a Magyar Orvosi Kamara szerepe újra megerősödhetne az egészségügyi rendszerben. [ ]
A miniszter azt mondta, partnerként tekint a hivatásrendre, nem ellenségként. Ugyanakkor az etikai önrendelkezést modernizálnák, mert szerinte nem tartható fenn olyan rendszer, amelyben a bíró, az ügyész és az ügyvéd szerepe összemosódik. Hegedűs egy független, egészségügyi-bírósági testület felállításáról beszélt, amely az angliai rendszer mintájára működne. Ez a testület kezelné azokat az ügyeket, amelyekben szakmai, etikai vagy betegbiztonsági kérdések merülnek fel, és a cél az lenne, hogy az eljárások átláthatóbbak, igazságosabbak és szakmailag hitelesebbek legyenek.
A változtatás lényege az lenne, hogy az orvosi szakma ne politikai nyomás alatt, hanem saját szakmai felelősségének megfelelően működhessen, miközben az etikai ügyek elbírálása függetlenebb és korszerűbb keretek közé kerülne. Hegedűs szerint a rendszernek egyszerre kell védenie a tisztességesen dolgozó szakembereket és a betegeket is. A cél nem az, hogy bizonytalanságot keltsenek az egészségügyben, hanem az, hogy egy olyan működési rend jöjjön létre, ahol a szakmai minőség, az átláthatóság és a felelősség nem csak papíron létezik.
Jönne az Egészségügyi Minőségellenőrzési Hatóság, nyilvános lenne, hogyan teljesítenek az intézmények
Az egyik legfontosabb változás az lenne, hogy létrehoznák az Egészségügyi Minőségellenőrzési Hatóságot. Ez a minisztériumtól függetlenül ellenőrizné az ellátás színvonalát, vagyis azt, hogy az intézményekben valóban megfelelő minőségű ellátást kapnak-e a betegek. Hegedűs Zsolt szerint emellett szükség van a Magyar Klinikai Kiválóság- és Irányelvközpontra is, hogy ne politikai lobbik, hanem egységes szakmai protokollok határozzák meg a gyógyítás rendjét. Ez azt jelentené, hogy a betegellátásban nem a kapcsolatok, nem a megszokások és nem az intézményi különalkuk döntenének, hanem szakmailag egységes szabályok.
A betegjogokat is új szintre emelnék. Bevezetnék az úgynevezett „Duty of Candour” elvét, vagyis az őszinteség kötelezettségét. Ez azt jelentené, hogy ha az ellátás során hiba vagy szövődmény történik, az orvosnak és az intézménynek törvényi kötelessége lenne erről őszintén tájékoztatni a beteget és a családját. A miniszter szerint a cél nem a bűnbakkeresés, hanem az, hogy a rendszer tanuljon a hibákból. Úgy fogalmazott: nem hibáztató, hanem tanuló rendszert akarnak.
A tervek szerint minden intézményben kötelezővé tennék a betegelégedettség mérését, az eredményeket pedig nyilvánosan publikálnák. Ez komoly változást jelentene, mert a betegek tapasztalatai eddig sokszor nem jelentek meg valódi döntési szempontként az egészségügyi irányításban. Hegedűs szerint a rendszer nem működhet tovább úgy, hogy pont azok hangja marad ki belőle, akiknek az ellátásáról szól. A nyilvános adatok a miniszter szerint önmagukban is kényszerítő erőt jelentenének, mert ha láthatóvá válik, hol vannak torlódások, kapacitáshiányok, visszatérő panaszok vagy minőségi problémák, akkor nehezebb lesz a régi reflexek szerint működtetni a rendszert.
Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy az intézmények teljesítménye, a betegek visszajelzései és az ellátás minőségi mutatói nem maradnának zárt ajtók mögött. A betegek láthatnák, melyik intézmény hogyan teljesít, hol milyen problémák ismétlődnek, és hol van szükség gyors beavatkozásra. A minőségellenőrzés így nem egyszerű adminisztratív feladat lenne, hanem a rendszer egyik legfontosabb nyomásgyakorló eszköze: nyilvánossá tenné, hogy az egészségügyben hol működik jól az ellátás, és hol kell azonnal változtatni.
Átszerveznék a háziorvosi rendszert, rövidebb várólistákat ígérnek
Az alapellátásban tapasztalható orvoshiányra válaszul 164 integrált területi centrumot hoznának létre. Ezekben háziorvosok, szakdolgozók, gyógytornászok és szociális munkások dolgoznának összehangolt csapatban. Hegedűs hangsúlyozta, hogy nem kényszerű államosításról és nem praxisfelszámolásról van szó. A praxisjog megmaradna, az új rendszer pedig fokozatosan épülne fel. Elsőként az üres praxisokat vonnák össze és erősítenék meg, majd a nehezen fenntartható kis praxisok önkéntes társulását ösztönöznék. A miniszter szerint a cél nem az, hogy a háziorvosok ellenében alakítsák át a rendszert, hanem velük együtt.
A háziorvosi rendszer átszervezése azért kerülne napirendre, mert sok helyen már most is komoly gondot okoz az orvoshiány, az elöregedő praxisrendszer és az, hogy a betegek nem mindig jutnak időben megfelelő ellátáshoz. Az integrált centrumok lényege az lenne, hogy a beteg ne egyetlen túlterhelt orvosra legyen utalva, hanem egy összehangolt csapat segítse az ellátását. Ebben a modellben a háziorvos mellett más szakemberek is részt vennének a munkában, így hatékonyabbá válhatna az alapellátás, különösen azokban a térségekben, ahol ma nehéz stabil praxist fenntartani.
A Tisza egészségügyi programja szerint 2027 végére fél évre csökkentenék a műtéti várólistákat, a járóbeteg-várólistákat pedig két hónapra. Hegedűs Zsolt szerint ehhez jobb szervezésre, digitalizációra, a műtők hatékonyabb kihasználására és megfelelő ösztönzőkre van szükség. A miniszter úgy látja, változatlan létszám mellett is akár 30 százalékkal több beteget lehetne megoperálni, ha kevesebb idő veszne el rossz szervezés és adminisztráció miatt. Ez azt jelenti, hogy a várólisták rövidítését nem kizárólag több orvossal vagy több pénzzel, hanem a meglévő kapacitások jobb felhasználásával is elérhetőnek tartják.
A hátralék ledolgozása érdekében akár szombati műtéti napokat is bevezetnének, és speciális műtéti központokat is létrehoznának a tervezett beavatkozásokra. Ha az állami rendszerben még így is elakadás lenne, szabályozott keretek között átmenetileg magánkapacitásokat is bevonhatnának. Hegedűs szerint ennek alapfeltétele, hogy ez a betegnek egy forintjába se kerüljön. A cél tehát az lenne, hogy a beteg ne fizessen többet azért, mert az állami rendszerben nem jut időben ellátáshoz, miközben a kapacitáshiányt átmenetileg szervezett módon kezelni tudnák.
Felszámolnák a hálapénz új formáit, leltár jön az intézményekben, és kiderülhet, kiknek kell aggódniuk
Hegedűs Zsolt szerint a hálapénz kivezetése történelmi fordulat volt, de a probléma nem tűnt el teljesen. Úgy fogalmazott, a hálapénz szelleme ma is kísért, mert a paraszolvencia részben átalakult. Példaként említette azt a helyzetet, amikor a beteg magánkonzultációért fizet, hogy bejusson az ellátásba, miközben a műtétet már nem tudná magánban megfizetni. A miniszter szerint ezt a kiskapurendszert meg kell szüntetni. A célja egy olyan modell, ahol az orvost nem a boríték, hanem a szakmai minőség és a tisztességes megbecsülés motiválja.
Az interjú egyik legerősebb része az volt, amikor Hegedűs Zsoltot arról kérdezték, várhatók-e vezetőcserék az egészségügyben. A miniszter azt mondta, nem bizonytalanságot akarnak kelteni, de őszinteséget várnak. Az első hatvan napban minden intézményvezetőtől transzparens leltárt kérnek arról, milyen állapotban veszik át a rendszert. Hegedűs szerint aki szakmai alapon, tisztességesen vezette az intézményét, annak nincs oka aggódni. Ugyanakkor hozzátette: azoknak, akik politikai lojalitásból asszisztáltak a szakma leépítéséhez vagy a kamara ellehetetlenítéséhez, van okuk az aggodalomra.
A gyanús beszerzéseket és a covid-időszak ügyleteit is ki akarják vizsgálni. Ez nemcsak személyi kérdésként jelenne meg, hanem az egész rendszer átláthatóságának részeként. Hegedűs Zsolt szerint az egészségügyben le kell venni a szájzárat az orvosokról és az intézményvezetőkről. Ez azt jelenti, hogy felszínre kerülhetnek azok a problémák is, amelyekről eddig sokszor csak belső körökben beszéltek: leromlott osztályok, eszközhiány, elektromos hibák, alapfelszerelések hiánya vagy más napi működési zavarok.
A miniszter szerint az elején biztosan sok tűzoltásszerű feladat lesz, de ezeket nem akarják elszakítani a hosszú távú reformoktól. A nyilvánosságra kerülő problémákat nem botrányként, hanem diagnózisként kezelnék. A cél az, hogy négy év múlva már mérhetően javuljanak a betegellátás minőségi mutatói: tisztább kórházak, rövidebb várólisták, kevesebb kórházi fertőzés, jobb szűrési eredmények és gyorsabban érkező mentők. Hegedűs Zsolt szerint a végén nem az számít majd, hány reformot írtak le papírra, hanem az, hogy a betegek érzik-e: végre működik a rendszer.
