Megrázó családi tragédia: újabb közlekedési baleset követelt életet a Janza családban. A cikk szerint néhány nappal ezelőtt Janza Benedek, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium főosztályvezetője vesztette életét Budapesten, a III. kerületi Bécsi úton, miután kerékpározás közben halálos baleset érte. A tragédia azért is különösen fájdalmas, mert testvére, Janza Richárd ifjúsági világbajnok kajakos 2017-ben szintén közlekedési balesetben halt meg.
Janza Benedek augusztus 5-én a Bécsi út 515. szám előtt kerékpározott, amikor egy autó áttért a szembejövő sávba, elütötte a biciklist, majd egy busznak ütközött. A lap úgy írja: a kerékpáros Janza Benedek volt, aki a minisztériumban főosztályvezetőként dolgozott.
A család fájdalmát szinte lehetetlen szavakba önteni. Kilenc évvel korábban Janza Richárd, a tehetséges, ifjúsági világbajnok kajakos is közlekedési tragédia áldozata lett, amikor a Szentendrei úton egy piros lámpánál álló autóba hátulról, nagy sebességgel belerohant egy másik jármű. A 24.hu korábbi beszámolója szerint az autós 160 km/órás sebességgel, fékezés nélkül csapódott a várakozó kocsiba; Janza Richárd és barátja a helyszínen meghaltak.
Ezért most nem egyszerű gyászhírről van szó, hanem egy család második, felfoghatatlan veszteségéről. Két testvér, két fiatal élet, két közlekedési baleset. Az egyikük sportolóként, világbajnoki reményekkel, fiatalon ment el, a másikuk szakemberként, családapaként, felelős minisztériumi vezetőként. Az ilyen tragédiára nincs jó magyarázat, és nincs olyan mondat, amely valóban enyhíteni tudná a hozzátartozók fájdalmát.
Janza Richárd Janza Kata színésznő unokatestvére volt. A mostani hír ezért nemcsak a Janza családot, hanem a művészvilágot és a közvéleményt is megrázta. Janza Kata neve sokaknak a musicalszínpadokról, az Operettszínházból és emlékezetes szerepeiből ismerős, de most nem a színházi sikerek, hanem egy újabb családi veszteség miatt került a figyelem középpontjába.
Gajdos László miniszter közösségi oldalán részvétét fejezte ki a Janza családnak. A Redditen idézett poszt szerint úgy fogalmazott: Benedek halála felfoghatatlan veszteség, és a minisztérium közössége nevében is együttérzését fejezte ki. A bejegyzésben Janza Benedeket kiváló szakemberként, elhivatott vezetőként és gondoskodó édesapaként említette.
A miniszter azt is írta, hogy a család ebben a rendkívül nehéz időszakban nem marad magára, és Benedeket a minisztérium saját halottjának tekinti. Ez a mondat különösen súlyos, mert azt mutatja: nemcsak egy magánembert, hanem egy fontos szakmai közösség megbecsült tagját is elveszítették.
A történet egyik legfájdalmasabb része, hogy mindkét testvér közlekedési baleset áldozata lett. Janza Richárd 22 évesen halt meg 2017-ben, amikor egy ittas, nagy sebességgel közlekedő sofőr fékezés nélkül belerohant az autójukba. A baleset okozóját később jogerősen hat év börtönre ítélték.
Janza Benedek halálának körülményeinél a jelenleg nyilvános beszámolók alapján óvatosan kell fogalmazni. A Magyar Sajtó cikke azt írja, hogy egy autó áttért a szembejövő sávba, elütötte az itt kerékpározó férfit, majd busznak ütközött. Azt viszont, hogy pontosan miért tért át az autó a másik sávba, a nyilvános források alapján nem lehet biztosan kijelenteni. Ilyen helyzetben nem helyes találgatni rosszullétről, műszaki hibáról, figyelmetlenségről vagy gyorshajtásról, amíg a hatóságok nem közölnek biztos adatokat.
A tragédia azonban így is súlyos kérdéseket vet fel a budapesti közlekedés biztonságáról. Az elmúlt hetekben több halálos vagy súlyos baleset is történt, amelyekben gyalogosok, kerékpárosok vagy védtelen közlekedők érintettek voltak. Egy autó, busz vagy teherjármű mellett a biciklis és a gyalogos mindig kiszolgáltatottabb helyzetben van, ezért egyetlen hiba, egyetlen rossz döntés vagy váratlan manőver is végzetes lehet.
A kerékpáros közlekedés különösen érzékeny terület. Egyre többen választják a biciklit munkába járáshoz, sporthoz, ügyintézéshez vagy környezetbarát közlekedéshez, de az utak jelentős részén még mindig nem érzik magukat biztonságban. Ha nincs megfelelő kerékpársáv, elválasztott útvonal, biztonságos kereszteződés és fegyelmezett autós közlekedés, akkor a biciklisek minden nap kockázatot vállalnak.
Ez a tragédia nemcsak egy családról szól, hanem arról is, hogy mennyire törékeny az emberi élet a közutakon. Reggel még valaki elindul munkába, sportolni vagy intézni a dolgait, és néhány másodperc alatt minden visszafordíthatatlanná válik. A közlekedésben nincs „kis figyelmetlenség”, ha annak a végén egy emberélet vész el.
A Janza család története azért is megrázó, mert a korábbi tragédia után azt gondolná az ember, hogy ennél nagyobb fájdalmat már nem kell elviselniük. Janza Richárd elvesztése önmagában is országos döbbenetet váltott ki, hiszen egy fiatal, sikeres, ígéretes sportoló halt meg teljesen vétlenül. Most pedig a család újabb tagját veszítette el hasonlóan értelmetlen módon.
A gyász ilyen helyzetben nem egyszerűen szomorúság. Ez olyan sokk, amely hosszú időre átírja egy család életét. Egy testvér, fiú, apa, rokon, kolléga elvesztése után minden megváltozik: a hétköznapok, az ünnepek, a családi beszélgetések, a munkahelyi emlékek, a jövő tervei. Az ilyen tragédiát nem lehet „feldolgozni” egyik napról a másikra; legfeljebb együtt élni lehet megtanulni vele.
Janza Kata számára ez nyilvánosan is fájdalmas helyzet lehet. Egy ismert művész gyásza sokszor a közönség előtt zajlik, miközben valójában ugyanolyan személyes és családi fájdalom, mint bárki másnál. Ilyenkor különösen fontos lenne a tisztelet és a tapintat, mert a gyász nem látványosság, nem pletyka, és nem olyan téma, amelyben kívülállóknak találgatniuk kellene.
A korábbi Szentendrei úti balesetnél a bírósági eljárás végül kimondta a felelősséget, és jogerős ítélet született. Janza Benedek esetében viszont még a hatósági vizsgálatnak kell tisztáznia a pontos körülményeket. Ezért most az lenne a legfontosabb, hogy a nyilvánosság ne pletykákból, hanem hivatalos közlésekből tájékozódjon, és a család békéjét tiszteletben tartsa.
A közlekedési tragédiák után gyakran fellángol a vita: gyorshajtás, figyelmetlenség, rossz infrastruktúra, kerékpársávok hiánya, túlterhelt utak, veszélyes kereszteződések, szabálytalan manőverek. Ezekről beszélni kell, mert minden megelőzött baleset életeket menthet. De a konkrét ügyben addig nem szabad felelőst kijelölni, amíg a vizsgálat nem zárult le.
A történet egyik legfontosabb üzenete mégis az, hogy a közlekedésben mindenki felelősséggel tartozik a másikért. Az autósnak a kerékpárosért és gyalogosért, a kerékpárosnak a gyalogosért és saját biztonságáért, a döntéshozóknak pedig azért, hogy az utak ne kényszerítsék veszélyes helyzetekbe a legvédtelenebb közlekedőket.
Janza Benedek halála egy szakmai közösségnek is veszteség. A miniszteri részvétnyilvánítás szerint elhivatott, nagy munkabírású, magas szintű tudással rendelkező vezető volt, akinek munkája nyomot hagyott a minisztérium közösségében. Ez azt jelenti, hogy nemcsak családi emlékek maradnak utána, hanem szakmai örökség is.
A legfájdalmasabb mégis az, hogy édesapaként is emlékeznek rá. Egy gyermek vagy család számára egy ilyen veszteség egész életre szól. Egy apa elvesztése nemcsak a jelenből szakít ki valakit, hanem a jövőből is: a közös ünnepekből, beszélgetésekből, tanácsokból, támogatásból, mindabból, ami még előttük állt volna.
