Vicc: A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát.

A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt.

Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia.

Mrs Smith ajtót nyit.

– Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…

– Ó, tudom miért jött.

Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.

– Tényleg?

– lepődik meg a fotós.

– Nagyon jó.

Tudja, a gyerekek a specialitásom.

– Ebben bíztunk a férjemmel.

Jöjjön be és foglaljon helyet!

Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:

– Nos, akkor hol kezdjük?

– Bízzon csak mindent rám!

Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon.

Esetleg a nappali is mókás lehet…

– Fürdőkád, nappali?

Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.

– Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni.

De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.

– Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.

– Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára.

Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.

– Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.

A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből.

Megmutatja az elsőt:

– Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!

– Úristen!

– kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.

– És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.

– Megnehezítette?

– Igen.

Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna.

Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között.

Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.

– Négy-öt sorban?

– kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.

– Igen – mondja a fotós.

– Az anyjuk nagyon hisztis volt.

több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan.

Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom.

Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm.

Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.

– Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését?

– hajol előre Mrs Smith.

– Igen, így volt.

Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.

– Állványát?

– Persze.

Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani.

Asszonyom?

Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?

forrás

Oszd meg ezt a bejegyzést!

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*