Ma a bkv egyik járatán utaztam, amikor feltűnt velem srégen egy nagyon szomorú és üveges tekintetű idős bácsi, a kezében egy gyönyörű szép csokor rózsával..
Nagyon megható volt már ezt is látni, hogy egy ilyen idős bácsi virággal a kezében utazik.. de sajnos hamar letörtem..
A bácsi szemei egyre inkább könnyesek lettek, ezért odaléptem hozzá, és óvatosan megkérdeztem tőle, hogy tudok-e valamiben segíteni Neki..
Erre a bácsi, alig hallhatóan elmondta, hogy a felesége meghalt 2 hónapja, és az ő sírjához megy.. Pedig ” Megígérte, hogy együtt éljük le az életünk, és együtt megyünk a túlvilágra is.. Nem várt meg.”
Próbáltam felvidítani, de sajnos nem jártam sikerrel.. Azt mondta, hogy neki már semmi öröme nincs ebben az életben, már semmi sem olyan, mint ezelőtt. Egy gyermeke volt, de sajnos autóbalesetben 12 éve elhunyt..
Itt ezen a ponton elsírtam magam.. Szinte éreztem a bácsi fájdalmát, és együtt könnyeztünk.
Becsüld meg azt aki melletted van, mert egyszer majd nagyon fog hiányozni, ha esetleg már nem lesz…
Oszd meg ezt a bejegyzést!
Leave a Reply