ÍME, Ő Lang Györgyi ritkán látott csodaszép lánya!

„A szívemmel reménykedtem, hogy túlél mindent és mindenkit, de az eszemmel tudtam, egyszer vége lesz.” Május 20-án múl egy éve, hogy 66 éves korában elhunyt Lang Györgyi. Egy, a nyilvánosság elől rejtett titkot vitt magával a sírba. Élete során mindig nagy szeretettel mesélt a barátnőjéről, annak

lányáról, de hogy kik ők valójában, mit jelentenek neki arról hallgatott. Nem maga miatt, hanem a két szeretett ember védelme érdekében. Ám most lehull a titok. Paulagyi Sári a Story magazinnak őszintén mesél magáról, Györgyivel eltöltött tizenhét évéről és a gyászról, ami immár élete végéig útitársa magad.

„Szivárványcsaládban nőttem fel. Apukámat is ismerem, ő is részt vett és vesz a nevelésemben, de én Anyával és Györgyivel alkottam egy szűk családot.

Azt szoktam mondani, nekem egy apukám és két anyukám van, illetve sajnos már csak volt.

Györgyi meghalt, amit egy év után sem tudok feldolgozni – mondta Sári. Mint kiderült, Györgyi és akkori párja nagyon szerettek volna gyereket, de abban az időben két nő esetében ez nem volt egyszerű vállalkozás. De nagyon akarták, nem foglalkoztak senkivel és semmivel.

Kerestek egy apukát, és elkezdődött a mi szivárvány- és patchworkcsaládunk története. „Születésemtől együtt éltünk. Ritkán bíztak másra, inkább mindenhova vittek magukal: csecsemőként ott feküdtem a mózeskosárban a Pa-dö-dő-koncerteken, később a tánckarba is bevettek, utaztunk, jártuk a világot…

Sári mondandójából az is kitűnt: Lang Györgyi igazán jó anya volt.

„Györgyi lakásában éltünk, amit egyébként a halála után is megtartottunk, havonta egyszer ott találkozik az egész csapat. Most hoztuk éppen rendbe a teraszt és a kertet. Györgyi sokat mesélt nekem a gyerekkoromról, állítólag végtelenül kedves, kíváncsi kislány voltam, de olykor hisztis, amit nehezen viselt. Olyankor csak annyit mondott: ’Sári, hagyd már abba!’

Imádott engem, én őt, volt, hogy engedékeny volt, de volt, hogy szigorú.

Nem szerette, amikor rendetlenséget hagytam magam után, túl sok játékom volt, és hajlamos voltam szanaszét hagyni azokat. Györgyi viszont rendmániás volt. Sokat foglalkozott velem: amikor iskolás lettem, együtt tanultunk, főleg irodalmat. Bár nem tartotta fontosnak, hogy jó jegyeket hozzak haza, a házi feladatom megírásánál mindig ott ült az asztal másik oldalán.”

Sári gyermekkora óta színésznek készül, szabadidejében gyakran jár előadásokra, hatéves kora óta játszik is színházakban. Amikor Györgyi meghalt, akkor éppen úton volt. Tatabányára ment színházba.

„A szívemmel reménykedtem, hogy túlél mindent és mindenkit, de az eszemmel tudtam, egyszer vége lesz. Egy éve, hogy meghalt, de nekem most is a mindennapom része. Györgyi nagyon hiányzik, szeretem, sokat kaptam tőle, sokat tanultam tőle, az életről, az elfogadásról, sok szempontból a példaképem.”

A fotót IDE KATTINTVA tudod megnézni!

Forrás

Oszd meg ezt a bejegyzést!

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*