A Tavaszi szél – Az ébredés című, Magyar Péterről készült dokumentumfilm iránt akkora lett az érdeklődés, hogy a Cinema City több budapesti mozija is műsorváltoztatásra kényszerült. A beszámolók szerint az Allee, a Mammut, a Westend és az Aréna moziban is 10–15 vetítést töröltek vagy alakítottak át, hogy helyet adjanak a film extra előadásainak.
A mozi üzemeltetője szerint ez nem rendkívüli lépés, hanem egy bevett gyakorlat: amikor egy filmre szokatlanul nagy a kereslet, más, gyengébben teljesítő vetítések helyére átteszik a népszerűbb alkotást. A Cinema City kommunikációja alapján ilyenkor számszaki alapon döntenek, és a nézőket lehetőség szerint előre értesítik az átszervezésről.
A film iránti érdeklődést a jegyeladási adatok is alátámasztják. A Filmforgalmazók Egyesületének friss számai szerint a dokumentumfilmre a bemutatója utáni első napokban több tízezren váltottak jegyet, és a múlt héten ez volt a legnézettebb film Magyarországon. Egy későbbi összesítés már arról is szólt, hogy 50 ezernél is több jegy fogyott el rá.
A történet ugyanakkor nemcsak a nézőszámok miatt érdekes. A korai vetítéseknél ugyanis feltűnt, hogy bár sok jegy elkelt, a termekben mégis sok üres szék maradt. Ez vitát indított arról, mi állhat a háttérben. A film producere, Sümeghy Claudia szerint elképzelhető, hogy szándékos jegyfelvásárlások történtek, hogy később az üresnek tűnő termekről lehessen politikai célú tartalmakat gyártani. Erről Magyar Péter is megszólalt a saját felületein.
A dokumentumfilm különösen érzékeny politikai időszakban került a mozikba. A korábbi ismertetések szerint a produkció egy éven át követte Magyar Pétert, országjárásokon, kampányhelyszíneken és háttérbeszélgetéseken keresztül. Az alkotók célja az volt, hogy belülről mutassák meg egy új politikai mozgalom felépülését, ráadásul a film állami támogatás nélkül készült.
A mostani siker ezért nemcsak filmes, hanem politikai és társadalmi jelenségként is értelmezhető. A nézői érdeklődés, a műsorváltoztatások és a jegyeladások körüli vita együtt azt mutatja, hogy a film jóval túlmutat egy hagyományos dokumentumfilm bemutatóján: a közéleti feszültségek és a választási hangulat egyik látványos kulturális lenyomatává vált.
